74 – 71: a Spartacus vezette rabszolgafelkelés 43. i. 60: az első triumvirátus 44. i. 48: a pharszaloszi csata* 45. i. 44. március idusa: Caesar meggyilkolása 46. i. 31: az actiumi csata* 47. i. 27 – 14: Augustus császársága (közben Pannónia meghódítása), a principátus kezdete 48. időszámításunk kezdete: a hagyomány szerint Krisztus születése 49. I. : Caligula, Nero, Vespasianus uralkodása 50. 79: a Vezúv kitörése, Pompei pusztulása 51. : Traianus (98-117), Hadrianus, Marcus Aurelius uralkodása 52. : Diocletianus uralkodása, a dominatus kialakulása 53. 212: Caracala rendelete: a római polgárjog kiterjesztése minden szabad férfira* 54. 313: a mediolanumi ediktum* 55. 395: a Római Birodalom kettéválása* letöltés
Perzselő felhő konzerválta a várost A vulkanológusok és a régészek Plinius levelei, illetve a kitörésből származó vulkán i kőzetek tanulmányozása alapján rekonstruálták a történéseket. Ma úgy gondolják, hogy Pompeji egy heves földrengéstől szenvedett súlyos károkat i. 62-ben. 17 ével később még tartottak a helyreállítási munkák, amikor 79. augusztus 20-án és a következő négy napban újabb rengések rázták meg a város t, és a vulkán közelében lévő patakok kiapadtak. Majd augusztus 24-én, nem sokkal dél után a Vezúv kitört. Az ifjabb Plinius szerint hamufelhő és kövek robbantak ki a levegőbe, elsötétítve a napot. A kutatók szerint a legtöbben túlélték a hamuesőt, és nem sokkal éjfél után a perzselő felhő hője ölhette meg őket - ez mérgező gázok és hamu áradata, mely több mint 100 kilométeres óránkénti sebességgel zúdult le a kráterből. Mindez azonban szinte teljes mértékben konzerválta a város t és halott lakóit. Ma is hátborzongató látvány A 19. század folyamán az ásatás már nagy erőkkel haladt előre.
Kevéssel azután az a bizonyos felleg leereszkedett a földre és beborította a tengert… Sűrű gőz közeledett s mint valami vad folyam ömlött utánunk…Asszonyok sikoltoztak, gyermekek sivalkodtak, férfiak kiabáltak; az egyik szülei, a másik gyermekei után; mások megint férjüket hívták, akik őket a hangjukról fölismerték. Egyik a saját sorsán, másik az övéi végzetén siránkozott…Remegő tekintettel néztük a megváltozott világot. Mindent vastag hamu borított, mintha hó esett volna…" Pompei Krakatau pusztítása A Krakatau 1883-as kitörése nemcsak a felszínt alakította át, hanem több évig hatással volt az emberiségre. Közvetlenül a vulkán kitörése után egy olyan árhullám indult el, mely Jáva és Szumátra partjait pusztítva közel 36000 ember életét követelte. Ezt követte a többi megpróbáltatás. A sziget épségben maradt részén 60 m magasságig halmozódott fel a hamu, miközben ököl nagyságú darabok még 80 km távolságra is hullottak. A hamu nyomai még sokáig érezhetőek voltak a légkörben. Éveken át keringtek a Föld körül, pompás színezetű alkonyati jelenségeket idézve elő.
Akik túlélték, azt hitték megmenekültek és elkezdtek visszatérni otthonaikba. Augusztus 25- én késő délelőtt a Vezúvról hömpölygő tűzforró, törmelékes lávafolyam öntötte el a várost, és 100 km/órás sebességgel futni kezdett a tenger irányába, senkit és semmit nem kímélve, halálra égetve a menekülőket. A tengerbe érve felforrt a víz és cunamit idézett elő. A kb 25 órás kitörés közel 2000 ember halálát okozta és teljesen megsemmisítette Pompei és Ercolano városát és Stabia nagy részét. Az októberben megismétlődő földrengés élő embert már nem talált. 1748-ig kellett várni, míg rájöttek, hogy a föld alatt egy város fekszik, teljes lakosságával együtt. Az ásatásokat Carlo III di Borbone kezdi meg.
Vulkánjának ókori kitörése a geológusok szerint az egyik, ha nem a legnagyobb erejű elemi csapás lehetett a Földközi-tenger térségében. Az 1860-as évektől kezdve feltárt romok a múlt egyik legtitokzatosabb katasztrófájáról tanúskodnak. A mintegy 12 km átmérőjű kaldera kr. e. 1500 táján keletkezett. A vulkán magassága megközelíthette az 1600 métert. A szigetek mai képét a vulkánhegy összeomlásának köszönhetik, melynek lenyomatait mai is őrzik. Az ókori szigetek egykori lakóit nem ismerjük, csak töredék emlékek, leletek maradtak fent az egykori kultúra életéről, szokásairól, mindennapjairól. A régészek szerint a krétai kultúra mélyen hatott rájuk, miközben megőrizték saját múltjuk értékeit is. A kultúra végét, a "szantoríniaiak" halálát egy hatalmas robbanás, a vulkánkitörés okozta, amely először a tengerbe süllyesztette a házaikat, majd elpusztította a menekülő embereket is. Szantoríni régészeti emlékei olyan virágzó kultúráról árulkodnak, hogy sokan ott keresték, keresik napjainkban is a mesebeli Atlantiszt.
62. február 5-én délután minden korábbinál nagyobb földrengés pattant ki a város térségében. A modern kor szakértői szerint a Richter-skála szerinti 5, 5-6-os erejű rengés súlyos károkat okozott a kikötői létesítményekben és a város lakóépületeiben is. A rengés nyomán tüzek pattantak ki városszerte, tovább növelve a pánikot és a pusztulást. Az egykori amfiteátrum rekonstrukciós látképe Forrás: DEA/G Dagli Orti/De Agostini via Getty A 62-es földrengés után ugyan elindult a helyreállítás, de a természeti katasztrófa hatására sok polgár végleg elköltözött Pompejiből. 62 után megnövekedett a kisebb rengések száma, ami szintén aggodalomra adhatott volna okot a helyben maradóknak, de az emberek mindezt gyorsan megszokták, és egy idő után már ügyet sem vetettek az apróbb rázkódásokra, "Vulcanus játszadozásaira. " Vulcanus haragja elpusztítja az őt ünneplő várost 79. augusztus 25-én, Róma alapításának 832. -ik, és az "isteni" Titus imperátorrá avatásának évében Vulcanus ünnepére készülődtek Pompeji polgárai.
I. sz. 79. augusztus 24-én a mai Nápoly közelében fekvő római város t, Pompeji t romba döntötte a nyolc kilométerrel északkeletebbre fekvő Vezúv kitörése. A hamu és kőeső alá temetett település a következő 1700 évre elveszett, de ma már nagy részét feltárták, és behatóan tanulmányozzák - a kíváncsi turisták pedig az egyik legnépszerűbb olaszországi úti céllá tették. A város t megfojtó hamueső jóvoltából sok pompeji lakóház és középület maradt fenn használati tárgyaival és dekorációjával együtt az utókornak. Manapság mindez egyedülálló időutazási lehetőséget nyújt a látogatóknak és a történészeknek. A 20 ezer halott városa A régészek szerint Pompeji t az oscusok, egy közép-itáliai törzs alapította az i. e. 6. században. Miután i. 89-ben római kolóniává vált, Pompeji nagy ívű fejlődésen ment át: felépült egy új amfiteátrum, egy központi fürdő, illetve egy vízvezeték, mely a közfürdőket és kutakat éppúgy ellátta, mint a magánházakat. Az i. 1. században 12-20 ezer ember élt Pompeji ben, közöttük sok magas rangú római hivatalnok, akik fényűző villákat építettek a város ban és környékén.
fmq.ru, 2024