A Radnótihogy fogyjak le 20 kilót Miklós nevet 1930-tól használta kizárólagosan. Élete legfőbb törekvése ugyanis az volt, hogy magyar költő legyen, és felfogása szerint kapros túrós batyu ehhez magyar név kellett.
Dolgozott szerkesztőként (Európa Könyvkiadó, Nagyvilág, Újhold-Évkönyvek), és rendszeresen írt kritikákat is. Verseskötetei: Ha nem lenne semmi nyom (1981), Omlásveszély (1989), Két ív (1993), Magamtól egyre messzebb (1997), Alacsony ég alatt (2000), Szakadás (2010). 1994-ben jelent meg a Gyakorlati verstan – verstani gyakorlatok, 1997-ben A költészet mechanikája című tanulmánykötete, 1999-ben a Hol a költészet mostanában? című esszégyűjteménye. 2005-ben tette közzé kutatói munkásságának főművét, a Radnóti Miklós élete és költészete című kritikai életrajzot, és a közeljövőben fogja publikálni a költő özvegyének, Gyarmati Fanninak a naplóját. Halasi Zoltán Hieronymus-, Palládium- és József Attila-díjas költő, író, műfordító, verseit, fordításait és esszéit a nyolcvanas évek vége óta teszi közzé. Fordított Schillert, Thomas Bernhardot, Kafkát, Rilkét, átültette Canetti memoárjait, Jung esszéit és Goethe Kelet-nyugati dívánját. Egy pillanatra elbizonytalanodtam. Dachau kőbányáiban robotolni, összemorzsolódni a lehulló görgetegek alatt, lassan (néhány hét alatt) elpusztulni "Vernichtung durch Arbeit" elve alapján ugyanolyan fokú emberi szenvedés, mint Orbán Viktorral és 2-3 millió Fidesz szavazóval egy országban élni?
A zsebében megtalált füzet, az úgynevezett Bori notesz lapjain ott állnak a magyar irodalom legmegrázóbb versei. Az élén szereplő, többnyelvű bejegyzés is egyfajta dedikáció, mintegy az utókornak: Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra Ortutay Gyula dr. egyetemi magántanár címére, Budapest VII., Horánszky u. 1. I. Vas István, a beérkezett költő. Érdekes véleménye szerint Radnóti mintegy tudatosan, úgyszólván költészete kiteljesítése érdekében választotta mártírsorsát Forrás: Fortepan Vas István egy feltehetően 1948–49-ben írt, de csak 2005-ben, itt publikált esszéjében, melynek már címe is ( A boldog költő) tartalmazza a lényeget, így jellemzi ezt a szinte evangéliumi megváltást: "Nem tért ki sorsa elől, e kása-sors elől, hanem valami csodálatos alkímiával aranyat tudott belőle csinálni. Nincs itt bosszú, vád, még politikai állásfoglalás se, csak a háborúval és drótkerítéssel szembeállított egyetemes idill: az otthon, a szilvafa, a hitves.
fmq.ru, 2024