A Nemzeti Színházban a nyolcadik évben szültem meg Borikát, a kilencedikben pedig onnan is eljöttem" A színésznő arról sem beszélt sokat, hogy miért is döntött a Spanyolországba való költözés mellett, pláne a koronavírus járvány kellős közepén, ám most végre megtörte a csendet, s a Nők Lapjának - amit a Femina szemlézett - mesélt a döntésének hátteréről, továbbá azt is elmondta, miért költöztek végül haza. Schell Judit a lapnak beszélt arról, hogy a 13 éves fiát, Boldizsárt egy angol–spanyol két tannyelvű iskolába íratta, kilencéves lánya, Bori pedig egy családias Montessori-iskolába járt. "Egy 12-13 évvel ezelőtti álmomat valósítottam meg. Most álltak jól a csillagok! Ragaszkodom az álmaimhoz, és ha valamit eltervezek, azt szeretem végigcsinálni. " - mondta a színésznő, aki azt is kifejtette, szerinte a lehető legjobban jártak, mert míg otthon nagy lezárások, iskolabezárások voltak, addig kint minden működött és folyamatosan volt iskola is. A színésznő egyébként 2019-ben még Costa Ricába készült, mert ott él egy régi barátnője.
Örömmel jött haza. Korábban érkeztek, hogy körülnézhessen a városban. Több olyan helyre is elment, melyek régen kedvesek voltak számára. Azt is megtudhattuk, hogy férjét még ide hozta bemutatni szüleinek annak idején. A település azóta sokat változott, ő pedig jó érzéssel jött ma ide. Mórt fantasztikus adottságokkal rendelkező településnek tartja. Bárhová, bármilyen pozícióba került, mindenhol elmondta, honnan indult. Példaként említette, hogy amikor az UNESCO Közgyűlés elnöke lett, így fogalmazott a világ számos országát képviselő diplomaták előtt: "Én Mórról származom. Persze Önök nem tudják, hol van, de én majd elmondom. " A hivatalos ünnepség után Bogyay Katalin és férje nem búcsúztak még, hisz a délutánt a borhölgyek társaságában töltötték – már egy másik helyszínen. Nagy Pál Fotók:Nagy Pál Tisztelt Olvasó! Cikkünk utánközlés! – Vértesinfó oldalunkon jelent meg először 2018. február 24-én – a szerkesztő.
Mindennek tetejébe mindketten tüzes természetűek voltak: az évek során összevesztek, szétváltak, újra találkoztak, talán össze is házasodtak, és megint veszekedtek. "Valahogy el kellett hallgattatnom, Wyatt" – panaszkodott Holliday egy Kate-tel való összetűzésük után Wyatt Earpnek. "Csak finoman fejbe legyintettem a pisztolyom agyával, el kellett hallgattatnom. " Az események sűrűjében Mindennek dacára jó párost alkottak a Vadnyugat gyorstüzelő napjaiban. Amikor Holliday-t egy pókerjátszma során letartóztatták Fort Griffinben – a pontos ok tisztázatlan, de egy hamiskártyás játékostárs leszúrása és a játék közben tiltott alkoholfogyasztás is felmerült – Kate megfelelt a kihívásnak. Lopva tüzet gyújtott a városban, és amikor az emberek odagyűltek megfékezni azt, ő a hotelbe ment, ahol Holliday-t fogva tartották, két pisztoly fogott az őrökre, és elszöktette kedvesét. Lopott lovakon vágtatva elérték Dodge Cityt, és megfogadták egymásnak, hogy felhagynak a prostitúcióval és a szerencsejátékkal – bár egyikük sem tartotta be sokáig az ígéretét.
Fivéreivel ellentétben azonban nem járhatott sem gimnáziumba, sem egyetemre. Az akkori szokásoknak megfelelően csak az úrilányok hagyományos ismereteit sajátíthatta el Prebstel Mária pesti leánynevelő intézetében. Az iskola végeztével, 18 évesen férjhez ment Szilassy György földbirtokoshoz, akivel nem sok közös témájuk akadt. A báró jóval idősebb volt nála, és nemigen értette felesége tudományok iránti érdeklődését. Őt magát jobban lekötötte a kaszinó és a kártya. Első gyermekük, György 1866-ban született. Őt még további két fiú követte, Kálmán és Béla, ám nem sokkal születésüket követően mindketten meghaltak. Hugonnai Vilma szülőhelye, a Nagytétényi kastély napjainkban Fotó: A boldogtalan fiatalasszony kezébe 1869-ben került a Hon című lap egyik újságcikke, mely arról írt, hogy a Zürichi Orvosi Egyetem megnyitotta a kapuit a nők előtt is. Bár férje anyagilag nem támogatta kiutazását és tanulmányait, beleegyezését adta hozzá - enélkül akkoriban nem jelentkezhetett volna az egyetemre. Az asszony akkor hatéves kisfiát a családra bízta, ő maga pedig útnak indult, és megkezdte orvosi egyetemi tanulmányait Svájcban.
Sokkal inkább azt, hogy a mű alapvetően nem dráma. " A darabban nem látszik a kapcsolat az elhazudott élet és az elfojtott vágyak, valamint a bekövetkező tragédia között. Ugyanis mindez itt nem az özvegyet roncsolja szét, hanem a fiút, aki mindennek semmiféle módon nem volt részese. Még csak nem is tudott róla. Innen nézve abszolút véletlen, hogy a fiú megbetegszik, márpedig a drámák nem jól tűrik a véletlent. Főként, ha az a sorsszerűség helyén áll " – fogalmaz. Gáspár Sándor és Ágoston Katalin " Mindez nem csupán úgy hangzik, mint egy melodráma, de bizonyos értelemben az is " – fűzi hozzá. Úgy véli, hogy ezen a rendezés sem tudott segíteni, ám az előadás ezzel együtt is erőteljes. " Hogy mindez mégsem veszi el az élét az előadásnak, annak köszönhető, hogy a rendező teljes egészében az özvegyasszonyra építi a drámát. Ez az előadás nem arról szól, hogy az élethazugságok a velük való szembenézés nélkül belénk rothadnak – egy asszony személyes tragédiáját kapjuk ". Ezek után az előadás egyik kulcsmomentuma az özvegyasszonyt játszó Básti Juli alakítása. "
Kellett ez neki? Az ilyen hiú embereknek azután mások azzal hízelegnek, hogy ilyen meg olyan fiataloknak nézik őket, tíz-húsz esztendőt vonva le valódi korukból, holott az félreérthetetlenül rí le róluk. A hátuk mögött pedig mulatnak rajtuk. Minden egyébtől eltekintve, az öregember fiatalkodásában van valami komikum. A dolog nem stílszerű. Ha az ember öreg, legyen öreg. Azonban értsen hozzá, hogy megtartva a komolyságot, amely korához illik, tudjon vidám lenni és napsugaras kedélyű. Ne rontsa mások jókedvét savanyú arcával, és ne panaszkodjék a korától legtöbb esetben le nem választható testi betegségek miatt. Ne gondolja, hogy azoknak elbeszélése másokat érdekel. Erről jut eszembe, milyen gyakran halljuk ezt a szólamot: » Érdekes, hogy így meg úgy... « Ezzel szokta az illető bevezetni azt, amit önmagáról akar mondani, holott igazában csak önmagát érdekli a dolog, mások állva alusznak el tőle. " (Részlet Szeghy Ernő kármelita szerzetes [1872-1952] Gondolatok az élet késő alkonyán című könyvéből) * Fotók: R. J.
fmq.ru, 2024