A hangmagasság lineáris jellegű megkülönböztetése az alaprezgés rezgésszáma mértani sor (2-4-8... ) szerinti változásának észlelése ( térbeli magasság vagy fényesség), ez köznapi zenei szóhasználattal az (egyszeresen vagy többszörösen) oktávtávolságú hangok megkülönböztetése: C ≠ c ≠ c 1 ≠ c 2 stb. A hangmagasság ciklikus jellegű megkülönböztetése az alaprezgés kétszeres (vagy feleakkora) rezgésszám-tartományon belüli változásásának észlelése ( hangminőség vagy hangiság vagy hangszerűség), ez köznapi zenei szóhasználattal a nem oktávtávolságú hangok megkülönböztetése: C ≠ D ≠ e 2 ≠ f 2. Első olvasatra talán nem egyértelmű, miért van a kettő között különbség, illetve miben áll ez különbség. Például minden d hang (pl. a kis d, a nagy D, az egyvonalas d stb. (az elnevezés rendszerét lásd lejjebb) rendelkezik egy közös, "d-minőséggel" vagy d-szerűséggel, melyet a hangmagasság növekedtével visszatérően, vagyis ciklikusan azonosítunk: halljuk, hogy "ez megint ugyanaz a hang, csak magasabban", vagyis ezek a hangok elsősorban egyezőek, annak ellenére, hogy egyik sokkal magasabban van a másiknál.
E tulajdonságok nélkül adott valóságos hang nem meghatározható. ( Összhangzattani szempontból például a hangintenzitás és hangszín érdektelen, ezért ez esetben absztrakt hangokról beszélünk. ) A zenei hang másodlagos jellemzői: sűrűség, volumen, világosság, élesség stb. Ezek adott valóságos zenei hang meghatározásához nem feltétlenül szükségesek. Hangrendszer, hangkészlet, törzs- és módosított hangok Szerkesztés Bármely kétszeres rezgésszám-különbségű tartomány felosztásával, az osztások száma illetve az osztások közötti viszonyokat meghatározó szabályok alapján jön létre a hangrendszer. A nyugati kultúrkörben és a Föld számos más táján uralkodóvá vált, történelmileg a természetes felhangokból származtatható hangrendszer e tartományt hét kitüntetett hangmagasságú törzshangra osztja, melyeknek önálló elnevezése és zenei jelölése van. Közülük azonban csak az a elnevezésű hangok frekvenciája kanonizált (440, 880, stb. Hz - "concert pitch"); a többi törzshang frekvenciája a hangolás megválasztásától függ.
Ezen k�v�l az al�bbi elemeket kell tartalmazniuk: (a) c�l: milyen technik�t kell elsaj�t�tani, ha pl. nem tudsz el�g gyorsan j�tszani, ha nem tudsz trill�zni, ha memoriz�lni akarsz, stb., (b) teendő: pl. gyakorolj v�ltott k�zzel, haszn�ld az akkord-le�t�st, memoriz�lj gyakorl�s k�zben, stb. (c) mert: a fiziol�giai, pszichol�giai, mechanikai, stb. magyar�zatok, hogy mi�rt műk�dnek ezek a m�dszerek - az egykezes gyakorl�s egyszerűbb� teszi a neh�z futamokat, �s (d) ha nem: probl�m�k, melyek tudatlan m�dszerek haszn�lata eset�n j�nnek elő. E magyar�zatok n�lk�l a tanul� b�rmilyen m�dszert v�laszthatna - mi�rt �ppen ezt? Tudnia kell, hogy mit nem szabad csin�lni, mert a fejlőd�s hi�nya legt�bbsz�r a rossz szok�sokra, a hib�s m�dszerekre, �s az el�gtelen gyakorl�sra vezethető vissza. (iii) E k�nyv egy teljes, j�l szerkesztett k�szletet ad a tanul�si eszk�z�kből, melyek minim�lis f�radts�ggal juttatj�k el a tanul�t a Ment�lis J�t�k Var�zslatos Vil�g�ba. Bon Voyage!
A probléma gyakran csak kompromisszumok árán hidalható át, amelyre különböző hangszerek esetén más-más módszereket alkalmaznak. Zongorák esetén például a harmonikushoz képest némileg nyílt (magasabb rekvenciák felé eltolódó) hangszínkép elfedésére bizonyos húrokat úgy hangolnak, hogy a hangok által lefedett oktáv is kicsivel nagyobb, mint 1:2 frekvenciaaránynak feleljen meg. [3] Példák közel harmonikus hangszínképű hangszerre: pengetős hangszerek (pl. gitár, csembaló, hárfa), kalapáccsal megszólaltatott húros gangszerek (pl. zongora). Elszórt spektrumú Harang elszórt jellegű hangszínképe Ha a hangkeltő közeg közel sem harmonikus oszcillátorként viselkedik, akkor a hangszínképben nem egyenközű felhangkép látható. Ennek egy lehetséges oka, hogy a rezgő rendszernek nem egy rezgési alapmódusa és annak felhangjai vannak jelen, hanem a rendszer egyszerre többféle rezgést is képes végezni a különböző rezgési szabadsági fokok mentén. Például a hangolt ütős hangszerek (pl. xilofon) hanglapjai a tér három irányában képesek meghajlani, és mindhárom mozgásjellegnek saját felhangsora van a közös hangszínképben (bár a hangzásban csak némely hangnak van tényleges szerepe).
Húros hangszereken az üveghangok létrehozásakor az alaphangot és meghatározott részhangokat kioltanak, tompítanak, hogy a húr rezgésének csak meghatározott összetevői, felhangjai maradjanak meg. Az orgona különböző hangolású regisztereit a felhangsor mintájára lehet egymással kombinálni, így új hangszíneket létrehozni. A C hang felhangjai Frekvenciaarány: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Zenei hang: C c g c' e' g' a' # c" d" e" f" # g" g" x a" # h" c'" Megjegyzendő, hogy a 7. és 14. természetes részhang kb. 13, 8 centtel magasabb a tiszta Aisz-nál, a 11. 17, 4 centtel alacsonyabb a tiszta Fisz-nél, és a 13. 2, 8 centtel alacsonyabb a tiszta Giszisz-nél; a többi részhang viszont pontosan megegyezik a tiszta hangolás megfelelő hangjaival! A következő kép a C felhangjainak a kiegyenlített hangolástól való eltérését szemlélteti: hallgat
fmq.ru, 2024