Áraink forintban értendőek és az Áfa-t tartalmazzák. Csak háztartásban használatos mennyiségeket szolgálunk ki. Áraink a készlet erejéig, weboldalunkon leadott rendelés esetén érvényesek. A Media Markt Magyarország Kft., a MediaMarkt weboldalának készítése során a lehető legnagyobb gondossággal járt el, azonban előfordulhatnak hibák, melyeknek javítása az észrevételt követő legrövidebb időn belül megtörténik. A Media Markt Magyarország Kft. nem vállal felelősséget a oldalon előforduló indirekt gépelési illetve adatbeviteli hibákért, hiányosságokért. A termékképek illusztrációk. Árukereső, a hiteles vásárlási kalauz
Túl messzire menni és művészt kiáltani persze nem kell: ez a színház egy groteszk cirkusz, de azért az olcsó hatásvadászatnál több tud lenni, mert a sütögetős mutatvány például így harmadszorra is nyomasztó volt egy kicsit. Ugyanez mondjuk nem volt elmondható arról a jelenetről, amikor a Pussy alatt Till Lindemann beállt a híres pénisz formájú, habot lövellő ágyúja mögé, de a freakshow-ba ez is belefért. Sőt az is, hogy amikor kiment a zenekar a kisszínpadra, a dobos pórázon vezette végig az említett hídon a négy társát, miközben az ötödik a túloldalon rémisztő hangeffektekkel szórakoztatta a népet. Talán úgy lehetne ezt röviden összefoglalni, hogy a Rammstein nem egy Tom Six a zenei életben, hanem egy Tarantinóval kevert John Carpenter. Más szóval csúcsminőségű B kategória. Bruttó két órán át nyomták, slágerük pedig már annyi van, hogy néhány ki is maradt, de azért a lényeg belefért a keretbe (elhangzott az Amerika, az Engel, a Du hast meg az Ich will is), és bár a tagok játéka felett semmilyen értelemben nem lebeg Jimi Hendrix szelleme, a tüzet okádó angyalszárnyak és fejre szerelt lángszórók mellett volt még gitárgyújtogatás is.
Mindenesetre március 16-án este negyed kilenc magasságában már az Aréna földszinti büféjében vártuk jól megérdemelt söreinket, miközben messziről hallgattuk, hogy az előzenekarok keserű kenyerét rágcsáló Combichrist hogyan zajong pár méterrel odébb. Róluk előzetesen csak annyit tudtam, hogy norvégok, és a főhősökhöz némileg hasonlatos indusztriális cuccot tolnak, és hát azalatt a nettó három perc alatt, amit a hangverseny szemlélésével töltöttem, nem is tudtam meg sokkal többet. Maradjunk annyiban, hogy nem igazán jöttek be. Majdnem pontban kilenckor aztán elsötétült a borsos jegyárak ellenére is majdnem teljes teltházat produkáló Papp Laci, és a színpad hátteréül szolgáló "falat" elkezdte bontani a Rammstein két bárdistája, Paul H. Landers és Richard Z. Kruspe. Majd középen egy körfűrész segítségével felbukkant maga Lindemann is, végezetül pedig a hátsó sor, és belekezdtek az új lemez nyitódalába, a Rammliedbe. A német szövegeket mindvégig eminens módjára fújó közönség már ekkor dicséretre méltón harsogta együtt a belülről világító szájú énekessel az "Ein Weg/Ein Ziel/Ein Motiv//Eine Richtung/Ein Gefühl/Aus Fleisch und Blut/Ein Kollektiv" sorokat, azonban a hangzás ezidőtájt még kisebb-nagyobb hiányosságokkal küzdött.
1/14 anonim válasza: 2011. jún. 17. 22:20 Hasznos számodra ez a válasz? 2/14 anonim válasza: 100% Persze! Tavaly márciusban is ott voltam, felejthetetlen volt. 2011. 22:54 Hasznos számodra ez a válasz? 3/14 anonim válasza: Én nagyon szeretnék ott lenni, remélem elengednek. 18. 18:22 Hasznos számodra ez a válasz? 4/14 Eisblume válasza: 100% Naná! Én is ott voltam tavaly is, idén se hagynám ki.. :) 2011. 20. 20:09 Hasznos számodra ez a válasz? 5/14 anonim válasza: Igen, én is ott leszek! (: 2011. 28. 11:40 Hasznos számodra ez a válasz? 6/14 anonim válasza: Én szeretnék menni (Sopronból), csak nincs kivel. :( Mondjuk ha már mennék akkor ragaszkodnék az első soros állójegyhez:D 2011. 30. 21:43 Hasznos számodra ez a válasz? 7/14 anonim válasza: ott leszek! és a kiemelt állóban! :D 2011. júl. 3. 13:03 Hasznos számodra ez a válasz? 8/14 anonim válasza: Egyszer én is ott leszek és széttombolom az agyam!! :D Remélem jövőre is lesz koncert:D Mert az ideire nem hiszem hogy eljutok. :( 2011. 4. 12:59 Hasznos számodra ez a válasz?
Ha már korábban szóba került a Rolling Stones, zárásul azt mondom: abban ugyan nem vagyok biztos, hogy ezzel azt akarták üzenni: "It's only rock and roll", de ettől függetlenül nagyon könnyű volt azt mondani a produkciójukra, hogy "I like it". (A kép nem a budapesti koncerten készült. ) Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
A koncert fénypontja a már említett Bück Dich. No nem a szado-mazo trip, vagy Till maszturbációja, majd gigászi ejakulációja miatt, hanem mert mindez ugyanott zajlott, ahonnan bevonultak: a küzdőtér közepén kiemelkedő kis színpadon. Itt, látványelemek nélkül, szűk 10 m2-en játszottak, és a dolog így is működött. Megmaradt az elemi erő, megmaradt a vaskos, minimalista szövegek átütő hatása, csak éppen a külsőségek tűntek el. A lényegre tértek. Hirtelen olyan lett ez alatt az egy szám alatt a koncert, mint egy pornófilm sztori nélkül. Nettó dugás. És mindez persze kérdésessé tette a külsőségek szükségességét. De hát a pornóhoz is kell a "kerettörténet", Rammstein koncert sem létezhet tüzek, jelmezek, koreográfia nélkül. A koncerttel kapcsolatos metaélmény – az indusztriálkörnyezeten, a brutál hangerőn és pirotechnikai virtuozitáson túl –, hogy a Rammstein nem vacakol sem metaforákkal, sem szimbólumokkal. A civil életben – talán csak a billentyűst leszámítva – persze mindenki normálisan néz ki, sőt, normálisan is viselkedik, magánéletüket próbálják nem a Blick címlapján leélni.
Egy Rammstein koncertre érkezvén az ember csak sejti, hogy olyat fog kapni ettől a zenekartól, ami felettébb egyedülálló, semmihez sem fogható. Amióta van youtube, komplett turnékat lehet végigkövetni, így a kíváncsiság könnyűszerrel megszüntethető. Természetesen én se bírtam ki, hogy "ne nézzek bele előre", hogy mi vár arra a 10-12 ezer emberre, aki a budapesti fellépésre váltotta meg a jegyét. Utólag azt mondom, hogy egy ilyen produkció esetében totálisan felesleges volt a videós kutakodás, mert ezt vagy élőben látja az ember vagy sehogy. Az Arénába lépve totálisan meglepett, hogy mennyire különböző életkorúak egy Rammstein koncert látogatói. Az különösen jó érzéssel töltött el, hogy középkorú szülők zenekaros pólókba öltözve jönnek a lurkóikkal, de azon tényleg meglepődtem, hogy az idősebb korosztály is milyen szép számmal képviseltette magát ezen a bulin. Egy laza perecvásárlás (hiszen metálbuliba jöttem) után elfoglaltam az ülőhelyemet, és pontban 19:57-kor lépett színpadra a Deathstars névre keresztelt előbanda.
A két gitáros, Richard Z. Kruspe és Paul H. Landers végig becsülettel hegesztették a jóféle minimalista riffeket, persze jó szokásukhoz híven ők is rendre kivették részüket a piromániából, s hol a mikrofon, hol pedig a gitár lángolt előttük. Oliver "Ollie" Riedel basszusgitáros a szokásos faarccal, ám nagyokat bólogatva pengetett hátul, mellette pedig Schneider csépelte kegyetlenül a bőröket. Játéka egyébként folyamatosan fejlődik, élőben pedig precízen és dinamikusan játszik. Lindemann mellett a csapat másik ikonikus alakja a billentyűs Christian "Flake" Lorenz. Játéka, bár nincs jelen folyamatosan, mégis fontos eleme a Rammstein zenéjének, robotszerű, börleszkes mozgása pedig éppoly elengedhetetlen kelléke egy Rammstein bulinak, mint a pirotechnika. Persze a gumicsónakozás a közönségen ezúttal is megvolt részéről, akárcsak a billentyűzés közbeni futópad. Hangszere viszont mintha a kelleténél halkabban szólt volna, amit főleg a korai dalaiknál sajnáltam. A teltházas Arénában a hangulat egyébként kifogástalan volt, amerre csak nézett az ember, mindenfelé vigyorgó arcokat lehetett látni, az pedig, amikor ekkora tömeg énekli együtt a Du Hast vagy az Engel veretes sorait, még talán a háromméteres lángoknál is döbbenetesebb élmény.
A zenekar ezek után a küzdőtér közepén felállított kisszínpad és a nagyszínpad közé leereszkedő függőhídon sétált át a nézők feje felett a világot jelentő deszkákra. Már ekkor tudtam, hogy ez nem egy rock'n roll show lesz, hanem egy, az elejétől a végéig tökéletesen megkomponált cirkuszi előadás, de abból is az a fajta, ahol nem ásítjuk magunkat rommá a bénázó bűvész dögunalmas "cilinderbőlmindentelősködésén". Lehet, hogy sokak számára ez tényleg csak színház, mert valószínűleg másodpercre és robbanásra pontosan ugyanaz történik ezen turné minden állomásán, de még ha így is van, ez soha nem lesz hakni. A nyitó "Sonne" úgy dörrent meg, hogy volt nem is kevés ereje a hangnak, mégis arányosan szólt a cájg, és ilyenkor csodálkozom, hogy hány arénás bulin fogtam már a fejem, miközben értetlen arccal bámulgattam a keverőpult felé. A hangzás végig kiváló volt, belekötni nem lehetett. Mivel a buli úgy volt beharangozva, hogy ez az aktuális best of lemez turnéja, a setlistben nem sok meglepetés akadt.
fmq.ru, 2024