Ha Mari mama és Gyuszi papa filmfesztiválra ment, édesanyám vigyázott a gyerekekre. Fantasztikus estéket töltöttünk együtt. Voltak olyan házibulik is, hogy a végén nem találtam meg az édesanyámat, hogy megcsinálja az esti kakaómat. Annyi ember jött össze nálunk. Sokágú, sok országban élő család a miénk. Nagyon szeretik egymást ezek az emberek, de nem mondhatom, hogy napi kapcsolatban vannak. Én sem beszélek naponta Gyuszi papával, de nagyon nagy büszkeséggel tölt el, hogy ő az én nagyapám, hogy egyenes ági unokája vagyok. Mari mama már a születésem évében mellém állt. Hetvennyolc decemberében a következőt írta a nekem ajándékozott János vitéz-lemezre: Máté unokámnak, Törőcsik nagyanyád! " Közös képek? Vannak. Még ha nem is olyan sok. A legjobban azt szereti, amelyik Kaposváron készült, amikor felépülése után Törőcsik Mari ott játszotta Marguerite Duras darabját. "»Jól nézel ki« – szokta mondani Mari mama, és ez mindig nagyon jólesik. Vagy: »Jó ez a kalap, hordjad! « Kaposváron, amikor fotóztak bennünket, azt mondta: »Tetszik, milyen felnőtt lett belőled!
Törőcsik Mari nagyon legyengült A 81 éves művésznő, Törőcsik Maribarabási albert lászló behálózva a szombathelyi Markuskanyaró elleni védőoltás ovszky Egyetemi Oktatókórházban fekszik, nagyon le van gyengülve. A Blikk munkatársai megeurosport kommentátorok névsora látoginvazív kardiológia szeged atták, ám a Nemzet Színésze nem szerette volnatankcsapda koncert, ha erről fénykép készül.
Varjú voltam a búzamezőn. Ez akkora boldogság volt nekem, hogy elmondani nem tudom. A szüleim egyébként nagyon korán észrevették, hogy nekem tényleg ez az utam. Mari mama azt mondta: »Ha tényleg színész akarsz lenni, addig ne foglalkozz vele, amíg hivatásosan nem tudsz vele foglalkozni. Majd felnőtt fejjel! « Vagyis attól óvott, hogy gyerekszínész legyek. Nem is lettem. Szeged aztán mindenért kárpótolt. Az ott töltött évek alatt négy olyan darabban játszottam, amilyen ritkán adatik meg a színész életében. Én lehettem Fekete Péter, A dzsungel könyve Kája, enyém volt a Bunbury, imádtam a Mechanikus narancsot. Teljesen véletlenül a zenés vonalra kerültem. Ki is használtak rendesen. Díjakat kaptam, szerettek. És most itt a Kabaré, Győrben. Ünnep és kötélugrás. Egy ilyen előadás nemcsak a napomat: az egész hetemet beragyogja. Az életem van benne! " Budai házuk kertjében színpad állt a dús lombok alatt. Ez volt az indulási pont, ahogy ma látja. S ha már szülei biztosra vették, hogy színész lesz a fiukból, színpadot építtettek neki.
Összevesztünk a darab egy részletén. Teréz négy éves volt, apja, Maár Gyula külföldön, mondtam a lányomnak, hogy beviszem a színházba. Te okos lány vagy, anyád színésznő, itt nem lehet beszélgetni. Leült, végignézte a darabot. – folytatta a történetet. A végén kérdeztem, hogy tetszett neki. Azt mondta, nem rossz, de mi a csudának rohangálsz egy helyen. Négy évesen kiszúrta azt a jelenetet, amin összevesztem Majorral. Felnőttként megkérdezte Később, már felnőttként megkérdeztem tőle, nem akart–e mégis színésznő lenni. Azt válaszolta: te sokszor elmondtad, hogy tíz évig nem fogadtak el a színpadon, egy–két ember kivételével. Nekem nemcsak a te múltaddal kellett volna megküzdenem, de nincs többé az az ember, ami neked volt a Gellért, Major és a nemzeti színházi társulat. Nem találtam volna meg azokat az embereket, nincs többé olyan, akinek elhiggyem, hogy érdemes küzdeni, viszont a siker nem mindig siker. "Azt sokáig senki sem tudhatta (hogy Son, Törőcsik Mari és Maár Gyula örökbefogadott fia – a szerk.
« És hálás vagyok a sorsnak, mert a halála előtti utolsó rendezésében én is játszhattam Szegeden. »Jó színész lett belőled, Máté« – jegyezte meg Iglódi a bemutató után. Nekem ezzel szárnyakat adott. Azt, hogy jó gimnáziumba kerüljek, Mari mama intézte el, de amikor a színművészeti felvételijére készültem, azt mondta: a lányának, Teréznek sem intézné el, hogy bejusson, a tehetség utat kell, hogy törjön magának. És igaza volt. Nyilván ez egy hatalmas vargabetű, amivel itt vagyok Győrben, de az én főiskolám Szeged volt. " A színművészetire ugyanis többszöri próbálkozás után sem jutott be. Minden felvételin premierkész volt, már nem tudnak formálni rajta – ezt rótták fel hibájául. Hogy minden egyes alkalommal eljátszott egy előadást. "Nem sok spontaneitás volt bennem, elismerem. Nem voltam képlékeny. Mindig, minden évben konkrét elképzelésekkel mentem. Kiforrott ízléssel. Remek előadásokon csiszolódtam. A vígszínházi Össztáncot százkétszer láttam. Ugyanott, az Ózba húszévesen be is kerültem.
Talán kevésbé ismert történet, hogy Törőcsik Mari és néhai férje, Maár Gyula rendező közös gyermekük, az 1973-ban született Teréz mellé a vietnami háború hatására kívántak egy árva gyermeket örökbe fogadni. Hatéves korában hozták haza Magyarországra a kisfiút, aki az anyanyelvén kívül más nyelvet nem tudott. A legutóbbi értesülések szerint annyit tudni a fiúról - aki mára felnőtt férfi lett -, hogy újra tanulta elfeledett anyanyelvét, és jelenleg Vietnamban él. Fotó:
Kérdés, hogy ez egyezik-e a tulajdonos, vagyis Teréz akaratával. – Ritán beszélek a lánnyal a terveiről, de úgy rémlik, hogy egyszer megjegyezte, hogy annak adja el a házat, aki a legtöbbet adja érte. Abban biztos vagyok, hogy nem kíván ideköltözni – mondta a Borsnak Margitka, Törőcsik egykori közvetlen szomszédja és mindenese. Törőcsik Marinak egyébként Budapesten, a Vincellér utcában is volt egy lakása. Az ingatlan tulajdoni lapja szerint ő volt a tulajdonosa, ám két másik családtag mellett közbenső jogszerzés címén szerepel a dokumentumban Son és Teréz neve is. Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
Törőcsik Mari még életében gondoskodott róla, hogy lánya valamint nevelt fia ne vesszen össze az örökségen. Törőcsik Mari és férje, Maár Gyula két gyermeket neveltek fel együtt: a vér szerinti lányukat, Terézt, illetve a Vietnamból örökbe fogadott fiukat, Sont. Mindkettejüknek igyekeztek szép és nyugodt életet biztosítani – írja a Bors. Taníttatták és féltve óvták őket, mindenképpen azt szerették volna, hogy sokra vigyék az életben. Az óvodás korú Son hamar beilleszkedett Magyarországon, és a nyelvünket is villámgyorsan elsajátította. Felnőttkorában hazatért szülőhazájába, hogy évekig ott éljen. Sokáig úgy tűnt, hogy többé nem is tér vissza Magyarországra, ráadásul Vietnamban talált magának feleséget. Később egy súlyos betegség is megtámadta, és kérdéses volt, hogy egyáltalán sikerül-e legyőznie a halálos kórt. Törőcsik Mari a gyerekeivel Fotó: Bors A Nemzet Színésze akkor a pénzt nem sajnálva segített gyermekén, vagyis milliókat utalt Son gyógykezelésére. A fiú megmenekült a haláltól, és néhány évvel ezelőtt ismét hazánkba költözött: házat vásárolt magának a Vas megyei Velemben.
fmq.ru, 2024