Hóember leírása Harry Hole, az oslói rendőrség különc főtisztje az ősz elején névtelen levelet kap, Hóember aláírással. Amint lehull az első hó, titokzatos eltűnések, bestiális gyilkosságok sora kezdődik a norvég fővárosban. Az áldozatok egytől-egyig családos nők, s az esetek riasztó hasonlóságot mutatnak évekkel ezelőtti eltűnési ügyekkel. A rendőrség sorozatgyilkosra gyanakszik, ugyanis az elkövető különös nyomot hagy maga után: egy-egy hóember őrzi a tetthelyeket.
Az effajta ügyek felderítése a gyilkossági osztály helyett a Kripos, vagyis a Nemzeti Nyomozó Iroda hatáskörébe tartozik. Az újonc Mikael Bellman igyekszik fényt deríteni a gyilkos kilétére, ettől várva előléptetést. Hatalmi pozíciójának megtartása érdekében könyörtelenül átgázol mindenkin, miközben elfelejti, hogy mi is a tényleges feladata. Tehát Holénak nem csak a saját érzéseivel, valamint a rafinált, nyomokat nem hagyó gyilkossal, hanem egy törtető mitugrásszal is meg kell küzdenie. A Leopárd eddig a legvéresebb, legkegyetlenebb része a sorozatnak. Utólag a szerző is elismerte, hogy vannak eltúlzott lépések a könyvben, de most már nincs mit tenni, gyenge idegzetűeknek ezért inkább nem ajánlott az elolvasása. Szerencse, hogy a kötetben szereplő gyilkológép csak Nesbø fantáziavilágában létezik… Jo Nesbø: Leopárd Animus Kiadó, 2012.
Az oslói rendőrség bűnügyi nyomozója, a saját belső démonaival és zilált magánéletével újra és újra megküzdeni kénytelen Harry Hole 2004 őszén különös levelet kap, egy magát Hóembernek nevező személytől. Azt követően pedig, ahogy leesik az első hó, hidegvérű gyilkosságok sorozata indul, amelyek több közös jegyet is mutatnak: egyrészt az áldozatok kivétel nélkül családanyák, másrészt a gyilkosságok helyszínén az elkövető egy-egy hóembert hagy hátra. Harry Hole új társával, a bergeni erkölcsrendészettől érkezett fiatal és ambiciózus nyomozónővel, Katrine Bratt-tal, valamint korábbi Nesbø-regényekből más ismert kollégájával, Magnus Skarréval nyomoz az ügyben. Miközben összefüggéseket keresnek a gyilkosságok között, rájönnek, hogy azok időben jóval régebbre nyúlnak vissza, mint az idei tél: évekkel ezelőtti rejtélyes eltűnésekkel mutatnak megdöbbentő kapcsolatot. Kitartó nyomozással sikerül felfedni az elkövető feltételezett indítékát, így lényegesen szűkül a gyanúsítottak köre, és egyre közelebb kerülnek az általuk és a sajtó által is csak Hóembernek nevezett gyilkoshoz.
az egyenesen át 2017-es verziója Tulipánláz (szeptember 28. ) Deborah Moggach azonos című regénye hatalmas siker volt, így aztán nem meglepő, hogy elkészült a filmváltozat is. A Tulipánláz a 17. századi Amszterdamban játszódik, ahol egy gazdag, idősödő férj, akit Christoph Waltz (Django elszabadul, Becstelen brigantyk, 007 Spectre: A Fantom visszatér) játszik, megbíz egy fiatal festőt (Dane DeHaan legutóbb a Valerian és az ezer bolygó városában égett egy nagyot), hogy fesse le fiatal feleségét (Alicia Vikander A dán lány és az Ex Machina sztárja). Ők persze annak rendje és módja szerint egymásba szeretnek, és a szökést kezdik tervezgetni, amihez köze van a tulipánoknak is. Jó jel, hogy a film írója Tom Stoppard, akinek többek között a Rosencrantz és Guildenstern halottat és a Szerelmes Shakespeare-t köszönhetjük, ahogy az is, hogy a főszereplőkön kívül Judi Dench és Zach Galfianakis is játszik benne. Az viszont aggasztó, hogy a Tulipánlázat három éve forgatták, de folyton elhalasztották a bemutatót.
A könyvet ajánlja: Nyulászi Gergely
Nesbø telibe talált! A jól ismert elemek negatívba fordítása azonban ezzel nem ér véget a Hóember ben. Harry Hole-nak a könyv legelejétől kezdve az a rossz előérzete van, hogy valaki közel férkőzött hozzá, belépett az életébe. Nesbø persze szokásához híven több potenciális jelöltet is nyújt az olvasónak ezzel kapcsolatban, hogy aztán egy hatalmas csavarral alólunk is kihúzza a talajt és Harry-vel párhuzamosan csak kapkodjuk a fejünket, hogy hogy is lehettünk ennyire vakok. Ami igazán okos ebben a felállásban az az, hogy amíg azon agyalunk, ki is az, aki foglalkoztatja Harry tudatát, észre sem vesszük, hogy velünk milyen játszmát is űz az író. A végső felismerés pedig igencsak megrázó: Nesbø jóval tudatosabban építkezik, mint azt hinnénk. A történet – ahogy az írótól ekkora már szinte elvárható – nagyon nyomasztó, borús, brutális és a végletekig átgondolt. Nesbø sok könyve és jelenete játszódik télen, most azonban az első hó és a hóemberek kiemelt jelentősége miatt sokkal erőteljesebbnek érezzük a hideget és a sötétséget.
(Persze ez nem a szerző hibája, feltehetően csak az én agyam vélt felfedezni egy olyan – talán nem is létező – összefüggést, amiből megfogant ez a gondolat). Ellenben pont ezen apró részletek miatt éreztem úgy, Nesbø néha túlságosan is hatásvadász, többet akar kicsikarni egy-egy történetből, mint amit az indokolna, ezzel pedig összességében nem mindig használ a végeredménynek. A kritikákon túllépve, krimirajongóknak – és kiváltképp a skandináv krimi rajongóinak – mindenképpen tudom ajánlani a Hóember t, hiszen egészen biztosan nem fognak unatkozni mellette.
Harry Hole, az oslói rendőrség különc főtisztje az ősz elején névtelen levelet kap, Hóember aláírással. Amint lehull az első hó, titokzatos eltűnések, bestiális gyilkosságok sora kezdődik a norvég fővárosban. Az áldozatok egytől-egyig családos nők, s az esetek riasztó hasonlóságot mutatnak évekkel ezelőtti eltűnési ügyekkel. A rendőrség sorozatgyilkosra gyanakszik, ugyanis az elkövető különös nyomot hagy maga után: egy-egy hóember őrzi a tetthelyeket.
Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.
fmq.ru, 2024