Valamikor régen, még a világ kezdetén nem voltak ám ilyen színesek a falevelek ősszel, mint most. Egyhangú volt minden elmúlt a nyár, megsárgultak és lehullottak. Őszapó már nem akart változtatni régi szokásán, megelégedett a sárgával is. Ősz úrfi, a fia, egyszer különös ötlettel állt elő. – Hadd fessem be én a fákat, csak egyszer. Már láttam Édesapám, hogy csinálja! Az öreg Ősz ráállt, de titokban azért figyelte fia tevékenykedését. Először Ősz úrfi a szorgos kis méheket bízta meg, hogy nyáron gyűjtsenek neki sok, sok festéket a virágokból. Azok el is vállalták, hiszen mi sem kedvesebb munka számukra, mint virágról, virágra szálldosni, nektárt gyűjtögetni. Külön kis kosarat kaptak amibe a színeket gyűjtötték. Hétfőn a sárga, kedden a piros, szerdán a kék, csütörtökön a zöld, pénteken a bordó színeket gyűjtötték. A többi két napon azt csináltak, amit akartak. Így ment ez egész nyáron. Gyűltek a színek. Hatalmas halmokat halmoztak fel a szorgos kis méhek, és munkájuk gyümölcsét minden nap megcsodálták.
– És a Pistit is az óvodában – faggatózott tovább Bence-, aki nem akar megvárni, meg a Zsoltot is, aki tegnap sem adta oda az autóját, meg mindenkit, aki bánt? És ugye nem fog belefáradni soha? – Nem bizony. – Akkor most miért állt meg? – Mert kidurrant a kereke. A kocsiból bosszús, mérges hangú emberek szálltak ki. Tapogatták, rugdosták a leroskadt kereket. – Mamus! A locspocs-autónak van testvére? – Igen. A szemeteskocsi. – És az most hol van? Miért nem jön erre, hogy segítsen rajta? Látod, fáj a lába, nem tud tovább menni. – Ha kicserélik a kerekét, elindul. – De azért jöhetne a szemetesautó is. – Miért? – Hogy ne legyen egyedül a locspocs-autó. Hiszen beteg. – A szemetesautó most máshol dolgozik. -Dolgozik? Mit dolgozik? – Gyűjti a szemetet. Mindent magába gyűjt, ami rossz, ami piszkos, amire már senkinek sincs semmi szüksége. – És közben mit mond? – Azt, hogy "pffu, cssss! " – Pffu, cssss, pffu, cssss! – ismételte Bence, de nem sokáig, mert jött a villamos. Odafönn az ablakra nyomta az arcát, még sokáig bámulta az elfáradt locsolóautót, s az, mintha tudta volna, hogy gondolnak rá, kigyújtotta a fényszóróit is, így integetett a villamos után.
Rágógumit vettünk. Szép színes papírba volt csomagolva. Körülvettük nagymamát. Rágcsálva kérdeztük. – Veszel autót, nagymama? – Veszek. Mindnyájan bementünk vele az üzletbe, odaálltunk a pult elé. – Kérek egy autót – mondta nagymama -, olyan kulcsosat, amit föl lehet húzni, és sokáig szalad. – Sárgát vagy kéket tetszik? – Sárgát kérek – felelte nagymama, és ránk nézett. A kiszolgálónő becsomagolta az autót, és odaadta nagymamának. Azt hitte, odaajándékozza valamelyikünknek. Nagymama azonban a táskájába tette az autót. Az utcán várt ránk a bátyám. Neki is vettünk rágógumit. Azt mondta, hogy stramm fickók vagyunk. Most újra itthon vagyunk, de tudjuk, hogy akármikor újra bemehetünk a városba, mert a bátyám diákrendőr. Nagyon büszkék vagyunk rá. Rágjuk a rágógumit. Nagymama fölhúzza a sárga autót, leteszi a ház előtt a sima földre. Az autó szalad, fordul. Körülüljük, és mi is benne utazunk. Utakat rajzolunk a földre, jelzőtáblákat állítunk. Nagymama csak ül a karosszékében, és mosolyog. Este elteszi az autót, de tudjuk, hogy másnap újra ideadja.
A weboldal használatához el kell fogadnod, hogy cookie-kat helyezünk el a számítógépeden. Részletek Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. A cookie-k (sütik) apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésző beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "cookie" feliratú gombra kattintasz, elfogadod a sütik használatát. Bezár
Makos mese ovisoknak youtube Makos mese ovisoknak online Mackós versek, mondókák: 15 macis versike minden medverajongónak! - Nagyszülők lapja Kicsi Barna Mackó 🐻Gyerekdalok és mondókák | - YouTube 2. Brum-brum, Brúnó Brum-brum Brúnó, mókás medve, Van-e neki éppen táncos kedve? Brum-brum pajtás, szépen kérem, Az óvoda-bálba jöjj el vélem! Ott eljárhatsz minden táncot, Orrodba se fűznek, meglásd, láncot! Irgum-burgum, én nem bánom, Elmegyek én, édes kis pajtásom! Úgysem vágyom semmi másra, Csak a retyezáti, friss csárdásra. Kippen-koppan, dibben-dobban, Nosza, ha legény vagy, járjad jobban! 3. Medve-nóta Irgum-burgum, dörmög a medve Meddig tart el még ez a tél Lassan kifogy a tüzelőfája Kint meg fú az északi szél. Elfogyott a lépes méz Nincsen táncolni sem kedve Amíg a kamra üresen néz. Ha nem jön a tavasz, sose lesz nyár Vidámabban szólna a nóta Ha zöldellne a téli határ. 4. Bújj, bújj, medve… (Medvehívogató) Bújj, bújj, medve; Gyere ki a gyepre! Ha kijöttél, légy csendesen, Hogy a vadász meg ne lessen.
fmq.ru, 2024