237. oldal Holdtündér >! 2014. július 9., 15:24 Egy rövid pillanatig könnyek szöktek a szemembe, s közel álltam ahhoz, hogy érzelgős bolond módjára fulladozzam – de nem bánom, nem szégyellem. A hosszú élet arra tanított, hogy a férfi gyengének látszhat ugyan, ha a nőkről és a gyerekekről van szó, de ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy gyenge báb lenne az élet szigorúbb területein. 199. július 11., 19:42 Ez volt minden. Nem is kellett mondania mennyire értékeli a barátságunkat, mely engem arra késztetett, hogy életem kockáztatásával próbáljam megmenteni őt, s azt sem kellet mondania, mennyire boldog volt, hogy ismét találkoztunk. Ez a vad zöld harcos üdvözölt elsőként húsz éve, amikor először léptem a Marsra. Szívében gyűlölettel, döfésre emelt lándzsával fogadott. Hatalmas thoatjáról mélyen lehajolva támadt rám, amint hordájának keltetője mellett álldogáltam a holt tengerfenéken. S most, két világ lakosai közül senkit sem tekintettem jobb barátomnak, mint Tars Tarkast, a tharkok jeddakját.
Apja, George Tyler Burroughs háborús veterán volt, aki eladóként, viszonylag gazdag kereskedőként dolgozott. Öt idősebb testvére közül kettő a születése előtt meghalt. Burroughs számos magániskolába járt, a chicagói influenzajárvány idején fél évet 1891-ben bátyjai farmján Raft Riverben (Idaho) töltött. Beiratkozott a Michigani Katonai Akadémiára, melyet 1895-ben végzett el. Mivel ekkor még nem tudta, mit kezdjen az életével, ezért elfogadta az akadémia ajánlatát és az amerikai hadseregbe belépve, a "Seventh United States Cavalry" tagja lett. Állomáshelye Fort Grantben volt, Arizona állam területén. 1897-ben szívproblémái miatt leszerelt. 1898-ban az Idaho állambeli Pocatello-ban, egy irodaszerbolt tulajdonosaként próbált szerencsét. 1899-ben visszatért Chicago-ba, ahol apja vállalatánál dolgozott, az "American Battery Company"-nál. 1900-ban összeházasodott Emma Centennia Hulberttel, akivel 1904-ben újból Idaho államba költözött. Mielőtt megírta volna a Tarzan első kötetét, Burroughs élete csődben volt.
Ám talán még a Thuvia, a Mars lánya szellemlényeket megidéző, magukat testi szükségletek nélküli gondolatlényekké alakító éteristái sem voltak olyan különösek, mint A Mars sakkjátékosai kaldanjai és rykorjai. Egy nép, amely evolúciója során megfosztotta magát a mozgás képességétől, s hatalmas fejekké, észlényekké, óriás agyakká fejlesztette magát, s egy párhuzamos civilizáció, amely primitív lényekből hordozótestté vált, s amelyben az egyed puszta test, amely egyedül a táplálkozásra képes önmagában, egészen addig, míg egy kaldan-agy rá nem csatlakozik idegvégződéseire – borzongató, utópisztikus, de lenyűgöző ötletsor. A könyvbe azonban érdemes annak is belefognia, akit nem bűvöl el ez a civilizáció és Ghek, az érzelemtelen észlény, aki akkor kezd megváltozni, amikor először hallja Tarát énekelni. A regény második fele ugyanis páratlanul kalandos történet, ahol a hősöknek részt kell venniük egy olyan jetanban, vagyis marsi sakkjátszmában, amelyet élő szereplőkkel, s valódi páriadalokkal vívnak meg.
A könyvben egy tökéletes hős, mégis esendő ember járja vándorútját: katona, stratéga és szerelmes. Amikor elindul, pontosan tudni véli, kiért és hogyan áldozná fel akár az életét is: az egyetlen nőért, akit szeret, és harcban egy távoli zsarnok ellen. Azonban mire elérünk a történet végéhez, a leghatalmasabb küzdelmekhez, már egészen mások a céljai. Mást kíván megmenteni, másként és más léptékben látja saját életét és annak szereplőit is, s úgy tűnik, azért hal majd meg, hogy egész világára újra béke köszönthessen. De vajon nem érdemelne-e hősi vég helyett inkább jutalmul kapott, igazi boldogságot?... A könyv A Mars katonájá ról szól, s hetedik tagja Edgar Rice Burroughs híres fantasztikus kalandregény-sorozatának, a Mars-ciklusnak. A regény magyarul most jelenik meg először. Edgar Rice Burroughs (1875-1950) sokak számára pusztán Tarzan megteremtője, ám az amerikai szerző sokkal több volt ennél. 1911 és 1941 között publikált, tízkötetes, a Barsoomon, vagyis a Marson játszódó kalandos science-fiction-sorozata nemcsak remek olvasmány, de óriási hatást gyakorolt az angolszász sci-fi aranykor szerzőire is Ray Bradburytől Arthur C. Clarke-on át Robert Heinleinig.
Roppant távolságok, halálos ellenségek és ismeretlen veszélyek választják el őket a szabadságtól és egymástól. Véleményem+leírásom A regény 100 évvel ezelőtt íródott. Ahhoz képest, eléggé felvilágosodott, és jó képzelőerővel íródott!! Tudjátok, hogy a sci-fi nem az én műfajom, vagy legalább is nem sűrűn olvasom ezt a mű akarok ámítani? nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna. De ugyan úgy, ahogy Margit Sandemo megteremtette a fantasy regények iránti szeretetem, ERB-nek sikerült megszerettetnie velem a sci-fi-t. Akkor most pár szót a könyvről: Kezdetben John Carter Arizónában próbál aranyat találni barátjával, de a férfi meghal és végső soron nem is tudom mi történik John Carterrel, mert egyik pillanatban még a testében van, a következőben meg már a Marson flangál egy szál Ádámkosztümben. És érdekes módon fellép nála a szöcske effektus, ugyanis nem ugyan az a 2 bolygó gravitációja, és így újra meg kell tanulnia járni. Zöld emberkék befogadják/elfogják. Kap házőrzőt, és szépen lassan visszacsempészi az érzelmeket a zöld emberkékbe.
fmq.ru, 2024