2002-ben, születésének 185. évfordulóján kisbolygót neveztek el róla. 2017-ben, a walesi polgármester Montgomeryben Wales díszpolgári címét adományozta a magyar költőnek. Forrás: Wikipédia (Berényi Kornélia/Felvidé)
Nem tudhatta, hogy beteljesedik egy másik szörnyű tragédia, melyet a Toldi szerelmében megfogalmazott. Arany János 1882-ben meghalt – elkerülte az újabb kínzó fájdalmat, amelyet lánya elvesztésekor átélt. Unokája, 1886-ban, mindössze 21 évesen ugyanabban a betegségben hunyt el váratlanul, mint édesanyja. Egyetlen öröme volt ez időben, unokája, a kis Piroska, akit magához vett, aki vígságban édesanyja mása volt, aki sokszor felderítette a szomorú nagyapát. Az élénk gyermeket a jó nagymamának sokszor meg kellett feddnie csínjelért, ilyenkor a kis leány mindég a nagyapa védőszárnyai alá menekült, aki szelíd komolysággal vette pártfogásába mondván: "Ne bántsátok a szegény árvát! " (Gyöngyösy László) Végül legyen itt megemlítve még egy epizód, mely nagyon jellemzi az Arany-családban uralkodott idealista világnézetet. Piroska gyászos elhunytának sajátságos utójátéka lett. Vita támadt Arany László és a Piroska atyja közt a Piroskát megillető vagyon tárgyában. Ez elég jelentékeny volt, körülbelül százezer forintot tett ki.
Szülei: Arany György és Megyeri Sára Arany szülőháza ilyen lehetett. György gazda, aki szerény sorsához képest tanult ember volt, a latin nyelvhez is tudott, szívesen és eleget olvasott, nem tudott és nem is akart belenyugodni nem nemes voltában. 1803 után… többször Erdélybe járt pöre miatt. Utazásai alkalmával kis gazdasága felesége vállára nehezedett. Így Sára asszony nemcsak szerető, gyöngéd anya, hanem a sors csapásaitól megedzett önálló jellemmé fejlődött. A költőnek mintaképül szolgált, mint ezt később maga bevallja, Toldi Miklós édesanyja jellemének megteremtéséhez. (Gyöngyösy László) Arany szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal neveltek, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek, csak a legidősebb, Sára maradt életben. Születésekor nővére már régen férjhez ment, már gyermeke is volt. Szülei hívő reformátusok voltak. János fiatal korától tisztes szegénységben, de békés és csendes környezetben nőhetett fel. Egészen korán, három-négy éves korában édesapja megtanította olvasni, hamuba írt betűk segítségével.
Sajtó alá rendezte apja irodalmi hagyatékát: Arany János hátrahagyott iratai és levelezése (1887–89). 1898-ban, ötvennégy éves korában halt meg. Életműve összesen öt kötet, ebből egy mesegyűjtemény, egy műfordítások, kettő tanulmányok, szépirodalmi alkotásai beleférnek egyetlen nem túl nagy terjedelmű kötetbe. Ebben megtalálható a fent említett "A délibábok hőse", irodalmunk egyik hibátlan remekműve. Csiky Gergely, Mikszáth Kálmán és a többi magyar író mind csak utána indultak el a realizmus útján, és csak kevesen érték el színvonalát. (k%C3%B6lt%C5%91) Szél Piroska Szél(l) Piroskát, a félárva kislányt Aranyék fogadták magukhoz és nevelték fel. Úgy szerették, mint édes lányukat, de talán még nagyobb gonddal óvták mindenféle bajtól. A cseperedő gyermek külsőleg és lelkileg is hasonlított anyjára: pajkos és vidám természetű volt, kedvességével a ház vendégeit is megörvendeztette. Nagylányként ugyanúgy tervezte a jövőjét, mint a régen elhunyt édesanyja. Az idősödő és egyre gyakrabban betegeskedő Arany János vigaszt és örömet lelt benne.
Arany János szobra Nagyszalontán (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidé) Itt szerkesztette és adta ki két hetilapját: a Szépirodalmi Figyelőt (1860–1862) és a Koszorút (1863–1865). A kiegyezés idején a magyar irodalmi és a politikai élet kiemelkedő és meghatározó képviselője volt. Irodalmi munkássága kihatott a talán addig kevésbé ismert történelmi szereplők ismertségére is, hiszen a műveiben megformált alakok közül több neki köszönhetően vált igazán halhatatlanná. Arany Petőfi Sándornak kortársa és barátja is volt egyben. Költészetükben nagy különbség, hogy a gyorsan érő és rövid életű Petőfivel szemben az övé lassabban bontakozott ki. Arany és Petőfi barátságát tartják a magyar irodalom legnagyobb barátságának, ami kialakulhatott két költő között. Csupán két és fél évig ismerték egymást. Az egymáshoz írt költeményeiket és jelentős levelezésüket őrzi a magyar irodalom. Arany jellemzése a felsoroltakon kívül tartalmazza még a színész, a tanár, a kritikus és a zenész fogalmakat is. Ifjú korában vonzotta őt a képzőművészi pálya, festő vagy szobrász szeretett volna lenni.
Szülőfalujában hallgatag, szerény, magába forduló emberként ismerték. Az irodalomórák tananyagának jelentős hányadát életútja, költészete teszi ki, de vallásos ihletésű alkotásairól talán kevesebb szó esik. Az irodalomtörténészek munkái közt sem találunk sűrűn olyat, ami költészetének ezzel az ágával foglalkozik. A Protestáns Szemle folyóirat egyik múlt század eleji (1907-es számában) olvasható egy hosszabb értekezés a témában. Ebben mélyen vallásos költőként írják le Aranyt hangsúlyozva, hogy "nála a vallás soha nem külső dekórum, hanem valóságos belső életszükség". Nagyszalontán korrektorként és jegyzőként sokszor nélkülöz, de a nehéz időkben sem veszti el a meggyőződését, miszerint: "Hogy övéit el nem hagyja, Ki mindnyájunk édes Atyja. " Barabás Miklós litográfiája Aranyról. / Fotó: Wikimédia Igyekszik gyermekének is átadni a vallásos, imádságos élet erejét: "Mert szegénynek drága kincs a hit, Tűrni és remélni megtanít: S néki, míg a sir rá nem lehel, Mindig tűrni és remélni kell! "
fmq.ru, 2024